A tervek szerint évente két nonfiction kötettel alázza tovább a magyar piacot az Agave kiadó. Varga Bálintot arról kérdeztük, mit gondol a regnáló szakácskönyv-nácihadvezér-gyerekalbum tengelyről, mitől szebbek a könyveik, mint az összes többi kortárs kiadvány, és milyen szempontok szerint merítenek a nemzetközi betűóceánból. Tovább az interjúhoz!
Olyan könyveket készítünk, amiket jó kézbe venni. Talán nagyképűen hangzik, de ez az igazság: húsz éve angolul olvasunk, egyszerűen ehhez a könyvminőséghez szoktunk hozzá. - Amikor a kiadó megalakult, egyeztettük egymással elképzeléseinket, számunkra etalonnak számító könyveket mutattunk egymásnak mondván: ilyen minőségben szeretnénk könyveket kiadni. Leginkább talán nem is a borító külleme, sokkal inkább a formátum tekinthető kuriózumnak a magyar piacon: elsőként adunk ki "trade paperback" formátumban könyvet, ami a drágább hardcover és az olcsó paperback között van a nemzetközi forgalomban. Kezdetben három műfajjal foglalkoztunk: Science Fiction, horror, és krimi. A horrorral leálltunk, mert a piac telítettnek bizonyult. Ehelyett évente két nonfiction kiadványt, oknyomozó riportköteteket tervezünk, ami újdonság lesz a magyar könyvpiacon.

Milyen a magyar könyvpiac?

Sok kiadónál hiányzik a szakértelem. Megnézik a New York Times heti bestsellerlistáját, az első harminc helyezettet kiadják, azokkal nem lehet baj. Csakhogy a magyar olvasó egészen másképp szocializálódott, máshoz szokott, mint az amerikai. A science fiction műfajban például amerikában nagy divat a tudományos SF, ahol a technológiai leírások a robotika, a nanotechnológia részleteibe engednek alapos betekintést. A magyar olvasó viszont Asimovon és Lemen nőtt fel, szerette a vég nélküli Alapítvány-sorozatot, kell a cselekmény, szükség van a hosszú, színes, cselekménygazdag történetekre. A könyvkiadás legfontosabb szabálya, hogy az ember nem magának adja ki a könyveket, hanem a hazai és a világpiaci trendek figyelembevételével a közönséget kell szem előtt tartani. Tudok olyan kiadót, ahol a megjelenő irodalom híven tükrözi az igazgató aktuális érzelmi problémáit.

Jó üzlet ma az Agave könyvek kiadása? Miért nem szakácskönyvet, vagy nácivezéres történelmi dokumentum-kötetet forgalmaznak?

Nemrég volt nálunk egy értekezlet, ahol előkerült egy kiadvány, amit Európa összes országa megvett. Elolvastam a könyvet, és mondtam, hogy ez a könyv rossz, mégis elérnénk vele úgy tízezer olvasót. Kollégáimmal hosszas vita után úgy döntöttünk, nem éri meg alábbadni a színvonalat a példányszám kedvéért. A nemzetközi listák első helyezettjeinek kiadói gyakorlatilag úgy kezelik a könyvet, mint a parizert. Megveszik a piacon az épp friss bestsellereket, gyorsan kiadják őket elképesztő árakon, mert tudják, hogy a trend elvisz belőle ezer-ezerötszáz példányt. Az új trendeknek azonban nem mennek utána mert ehhez szakértelem kéne, és a kiadó kizárólagos anyagi érdekeinek figyelembevétele mellett az olvasóra is oda kéne figyelni kicsit.

Szép filozófia. Meg lehet élni ebből?

Úgy fogalmaznék, hogy a könyvkiadás nem rossz üzlet, de kockázatos vállalkozás. Mi olyan szerzőkre építünk, akik nem ismertek Magyarországon. Philip K. Dick az egyetlen szerzőnk, aki korábban már megjelent az itthoni piacon. A mester életművéhez óvatosan nyúltunk, fel kellett ismernünk, hogy mára felnőtt egy új generáció, akik most ismerkednek Dick-el. Az ő kedvükért szerkesztünk például rendszeresen magyarázatokat, utószót az egyes regényekhez, mert különben sokan nem tudnának mit kezdeni ezzel az írói világgal. Ma azonban már elmondhatjuk: nem Dick viszi a hátán a kiadót. Figyeljük a trendeket. Az Agave krédója - hinni az értékben és a belbecsnek megfelelő méltó formában eljuttatni a könyveket az olvasóhoz.

Még két Philip K. Dick kötet jön ki a kiadónál idén. Először egy novellagyűjtemény "Lenn a sivár földön" címmel, mely kizárólag magyarul eddig meg nem jelent novellákat tartalmaz, saját szerkesztésben. Aztán jön a nagy klasszikus, az "Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?" - kiegészítve néhány esszével vezető irodalomtörténészek- és kritikusok tollából, méltó tiszteletadásként a csodálatos regény előtt.