Ágens, akit néha dívaként mutatnak be különböző tévécsatornák, néha pedig démonikus erőket idéző énekesként emlegetik, szerepelt Meredith Monk Celebration Service című operájában, melyet New York, Charleston és Minneapolis után Európában először Budapesten muattak be, új előadással jelentkezik November 9-én a Trafóban. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, – opera alatt az egymûfajúságot, a mûvészeti mûfajok összegző megjelenését értve. Mint a művésznőtől megtudtuk, Tasnádi József képzőmûvész korábban létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, és fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját a felhasználó határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét pedig a hang. Ágens ezzel a berendezéssel ütlegeli a nézők tudatalattiját új darabjában. A tér mélyére két projektor az előadás egésze alatt fekete-fehér, állandó haladásban lévő szövegfolyamot vetít, melynek mozgási sebessége Ágens hangját követi. A néző igényét arra, hogy e szövegek olvashatóvá váljanak, a megvalósuló látvány hol kielégíti, hol nem. A szövegfoszlányok ezért mint emléknyomok jelennek meg a néző tudatában. A műből csupán jel-töredékek foghatók fel. Elismerjük, a téma alaposabb gondolati feldolgozást igényel mint Verebes István médiatetteinek logikus értelmezése, ezért most beidézzük ide Ágens kicsit sem szanaszétcsattant ajánlóját az előadásról:

„Volt egy álmom: egy hatalmas könyvet olvastam, szépen formált betűk, ismeretlen nyelven. Hirtelen eggyé lettem a szöveggel, vizuális és egyben auditív jellé lett a szó, a mondat. Hanggá vált. Tudtam, hogy a kép egy gondolat, s a gondolat én vagyok: tér- és képélmény, tele érzetekkel. Olvastam, faltam a hangbetűket, melyek egyre inkább behúztak, majd belöktek egy vizuális térvilágba. Egyszerre láttam és hallottam a szavakban és mondatokban rejlő gondolatokat; körülöttem, alattam, fölöttem mindenütt szavak és a képeik jelentek meg. Ugyanazon dolgok hallatszottak és látszódtak is egyben. Ezt az élményt – tér-, hang- és érzetkomplexumot – szeretném az ‘Ulixes’ c. intraperszonális operában megközelíteni.