Az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán, a Lengyel Intézet kirakatüvegein hurkás piros hernyó tekereg. Az üveg túlsó oldalán pedig a budapesti őszi fesztivál (BŐF) keretében városszerte pusztító design hét egyik legizgalmasabb kiállítása csillog-villog. Golyóbis alakú kisautó-porszívó, lila fényű úszógumi-lámpabúra és egyéb, furcsa rendeltetésű tetszetős tárgyak sorakoznak a hófehér, ügyesen megvilágított galériában. A designtárgy-kiállítás külön érdekessége, hogy nem a fogyasztás növelése érdekében készített formabontó alkotásokat láthatunk, hanem épp ellenkezőleg: a bemutatóteremben a fogyasztással szembeni attitűd tervezői lenyomatait állították ki. A téma a 2004-es St.Etienne-i Design Biennálé lengyel kiállításának vezérmotívuma volt, és most a budapesti Lengyel Intézetben is bemutatásra kerül. A rendezők szándéka szerint a kiállítás azon problémák visszatükröződése, amelyekkel a K-európai társadalmak szembesültek az elmúlt években. Többségüknek mindez új tapasztalat, és nem mindig tudnak vele mit kezdeni. A bemutatott munkák három különféle alapállást tükröznek: az ELFOGADÁST, mint a tervezés alárendelődését a fogyasztói magatartásnak, az ELLENKEZÉST, amely a fogyasztástól eltérő, más szükségleteket hangsúlyozó témákat (ökológia, a hátrányos helyzetűek, a hajléktalanság) vállal fel, és az IRÓNIÁT, azaz a fogyasztás, mint újfajta fétis kigúnyolását. A koncepció borzongató, az anyag pedig lenyűgöző, csak ajánlani tudjuk.