Street art ügyben megoszlanak a vélemények. A hc graffitisek lenézik a városi akciófestmények galériákba terelt alkotóit, akik - szerintük elárulják, és a fogyasztói orgia részévé teszik az irányzatot. Példabeszéd értékű urban legend az 1000% és az ARC plakátverseny esete. A monda szerint ugyanis Gesztiék egy ízben felkérték a csapatot, hogy készítsenek élőben graffitit az egyik fehéren hagyott óriásplakátra. A jeles napon ki is ment egy bőgatyás srác a Felvonulási térre, létrával felmászott a plakát tetejére egyetlen fekete flakonnal, egy pontra kifújta az egészet, a festék végigfolyt a táblán, a művész pedig szép komótosan lemászott a létráról és hazament. Yo.

A Kuplungban Október 30-ig látható kiállítás viszont szerintünk jelzi: eljött az idő, amikor becsülete van az utcai művészetnek. Nyugat európai tapasztalásaink alapján ugyanis állítjuk: a Londonban öt-hatszáz fontért értékesített, vászonra festett művek alkotói egyfajta hőskornak élik meg a graffiti írás idejét, művészetük logikus állomásának tartják a falfirka készítést. "Street inspired art" - így nevezik amit csinálnak, és azokat a kültéri festményeket tartják nagyra, melyek a városi környezetet egyfajta természetes térbeli vászonnak tekintve zseniális módon illeszkednek a képbe. Érdemes csekkolni a kiállítást, kedvencünk a pukkasztós fóliás műremek.

A kiállítás szemrevételezése közben elmerengtünk: a romkocsmák ideje is lejárt, divatosak azonban az antikolt helyek. Nincs messze már a nap, amikor a papírpoharas sör és a csirkemájas zsíroskenyér McDonalds módra tervezett díszcsomagolásban várja majd a Rompláza (copyright: Razz) pultja mögött, hogy a vakolatlan falak és viaszból öntött biciklis futárok látványától izgatott irodai dolgozók megvegyék - elvitelre.