Posztoltunk a világ legszebb/legjobb színes újságairól korábban, nem mehetünk el szó nélkül a világ legrútabb nyomtatott periodikáinak übervicces gyűjteménye mellett sem, mely a világháló mellett a popkult könyvek terjesztésére specializálódott Headpress kiadónál is megjelent könyv formájában. Kedvencünk a horrorpornó vonal, mely műfaj hazai adoptálása bizony célja lehetne bármelyik bulvárlapnak. Ha már.

Via We Make Money Not Art

Először akkor szerettem volna saját védőszentet, amikor gyerekkoromban vadnyugatos ponyvákat olvastam és az egyikben volt egy pisztolyhős, aki mexikói volt és ezért mindig a védőszentjéhez imádkozott rázós helyzetekben, sűrű káromkodások között. Akkor még nem sejthettem, hogy a fogysztói társadalomban a védőszent birtoklás nyilvános helyeken rendkívül nem trendi, sőt cikis dolog az imádkozás műfajával egyetemben, ezért én tökre trendinek tartottam magam, amikor megtudtam, hogy nekem is van védőszentem. Igazam most felragyog. Tovább a folytatáshoz!

Magos a labda, lecsapjuk. A Boing Boing bemutatja Patricia Piccinini-t, a beteg gondolkodású szobrászművésznőt, akinek új kiállítása nyílt a New York-i Robert Miller Gallery-ben. A kiállítás címe: "A természet kicsiny segítői", a művésznő pedig nyilvánvalóan a képen látható furcsa szerzetre és kis társaira utal. A Boing felhívja gyanútlan olvasóinak figyelmét arra a nem negligálható tényre, hogy Patrícia drága korábban már létrehozott hasonló entitásokat, legutóbb például a "Fiatal Család" című szoborcsoporttal tett kísérletet a múzeumlátogató tizenkétéven aluliak személyiségfejlődésének összezúzására.

Az alkotások voltaképpen akár...hm..aranyosnak is mondhatók rettenetes parahullámokat gerjesztenek (főleg a Fiatal Család, azt tessenek csekkolni), olyanok, mint az Alien-ben, amikor Ripley megtalálja az ember-ufo keresztezős laboratóriumot, és ott van az a torzszülött, aki könyörög Ripley-nek, hogy ölje meg, mert nagyon szenved, és Ripley meg is öli és közben sír, és mindent szétlő a lángszórójával.

Via Boing Boing

Utálom persze a popupot, de ma egy artisztikus oldalról próbáltam valami érdekes animációt elindítani, amikor az böngésző önállóan letiltotta nekem a felpattanást, amit ügyesen dizabilizáltam, és vártam a felpattanó digitális művészetet, amikor kiíródott, hogy a Google Toolbar önállóan letiltotta nekem a felpattanást. Úgyhogy kérem fogadják szeretettel az alábbi flash-artokat: tarkovszkij tribute dühös emberek pottyanó terítő automata jazz remix és tönkretétel + küldje el akit meg akar térfálni annak: elromlott a számítógépképernyő!

Amit Hegedűs 2 László csinál, azt hivatalosan úgy nevezik: assemblage. Nem hivatalosan viszont az installációk láttán kijelenthető: ájjdedurvabazz. H2 műveiben számunkra az a legérdekesebb, hogy igazából nem lehet fogást találni rajtuk. Nem tartoznak semmiféle skatulyába vagy irányzathoz, viszont akaratunk ellenére beszippantják az agyunkat saját furcsa, groteszk világukba, és igen nehéz szabadulni az alattomos, égett bakelit-szagú vizuális csapdából.

 

Ha mindenáron mappát akarnánk nyitni a képzőművésznek, azt mondhatnánk, hogy szubjektív megítélésünk szerint Hegedűs az FMK generáció tagja. Munkáinak hangulata és a ránk gyakorolt hatás furcsamód fémes utóíze az egykor neves műintézmény holdudvarához tartozó többi alkotónál is érezhető.

A kiállítást érdemes megnézni az ERNST múzeumban, November 23-ig.

Az AdRants is kimondja: tele a tökünk az online marketing egyik legaljasabb trükkjével, az átverős popup szarsággal. A meglehetősen-nagyon befolyásos marketing kommunikációs híroldal bojkottra hív különösen - de nem kizárólag - a provinciális becsapós Fastclick reklámok ellen. Ezek ugynais félrevezető, trükkös felugró ablakokat alkalmaznak. A reklámszervezők mellett a hirdetők és azok a szájtok is szégyelljék magukat, akik engedik az ilyen hirdetéseket megjelenni. "A popup melletti legfőbb érv az, hogy működik, kattintanak rá (ami nem csoda, hiszen melyik ostoba tud ellenállni egy 'Kattints ide, különben a géped azonnal lefagy!' típusú ablaknak?), viszont elidegeníti a látogatókat a szájttól, tehát főleg olyan helyeken érdemes használni, ahova a látogató egyszer valahogy elkeveredik, aztán úgyse jön vissza soha többet. És persze olyan szájtokon, amiket eleve zombik olvasnak." - írja Sztahanov a felhívás kapcsán, és igaza van.

Hello! Katinka vagyok! Íme néhány kedvenc kajám: Rakott karfiol, sztrapacska sült libamellel, görögsaláta csirkemellel, lecsó rántott csirkemellel, szusi lazacból és édesrákból, tiramisu, hamburgerhús marhából friss salátával majonézzel.

A megkapó vallomás Norbi weboldaláról származik, egy sikeres diétaprogramon átesett előadóművésznő tollából, aki azóta csak guruja ételeit eszi. A fittnessmester kicsattanó fotójával díszített élelmiszeripari termékek mellett egy időben lehetett még látni Anettka sajtot is a nagyobb üzletekben, a televíziós személyiség bőrmelltartós fotójával.

Úgy gondoljuk, New Yorkban valamivel könnyebb lehet tisztes állampolgárnak lenni mint Budapesten, gyilkos gondolatok nélkül, többek között mert a Világ Fővárosában a celebriti élelmiszer legalább szép. A város talán legcoolabb lifestyle magazinja, a Papermag összeszedte a helyi piacon árusított celebrity soft drinkeket vicces tesztelésre. Tudják, ahogy a Homáron is szokás.

A Kultplay azonnali kérdései: van a Photoshopnak NYC editionje? Honnan a VitaminWater csodálatos lilája, Moby TeaNY italának/éttermének zseniális zöldje, narancsszíne? Honnan a formák, a hangulat? Miért, Ó miért olyan csúnyák a magyar termékek?

Halottak napja közelg, Juhász Előd szelleme végtelen mikrofonkábelt kerülget a tudathorizonton. Mindenki emlékszik Sir Bob Geldof egykori kezdeményezésére, a Band Aid jótékonysági fesztiválra, melyet a Zenebutik-Zenehíd, elhozott hozzánk is a Kádárizmusba. A UNICEF számára készített all-star gála csúcspontján a sok tupírozott hajú, sportzakós sztár együtt énekelte el a "Do they know it's Christmas" - Tudják-e, hogy Karácsony van - című opuszt, éneklés közben pedig erősen rágondoltak a megszólított etióp gyermekekre.

A Band Aid annak idején magyar sztárokat is megihletett, az ilyesmiben általában Varga Miklós és Vikidál Gyula járt nálunk az élen, de ha jól emlékszünk, láttuk ilyen "all star" vérciki dalban Pataky Attilát és Kiki-t is az Első Emeletből, meg Bíró Icát is bőrszerkóban. A dal címe viszont nem ugrik be, sem az apropó, KOMMENTELJEN, aki tudja, mi volt!

"Milyen kérdés volt ez már?" - gondolta tovább csaknem huszonöt évvel később a problémát a mémfertőzött kanadai énekes, Nicholas Diamonds, majd 2005 vonatkozó időszakára elkészítette az egykori sláger (és jelenlegi Rossmann- karácsonyi válogatásalbum hit single) paródiáját "Do they know it's Halloween?" címmel - írja a popbiznisz blog Stereogum. A kezdeményezés mögé pedig nem más állt, mint a Vice Magazin record labelje, a Vice Recordings, így már biztosak lehetünk abban, hogy a dalocska zúzni fog, a bevételek pedig ez alkalommal is a UNICEF-nek mennek. A szerzők a következőképpen gondolkodnak: "Ha a karácsonyi változat célja az ünnepi vidámság exportálása volt, a mi célunk az, hogy megküzdjünk Mindenszentek előestéjének rémeivel és a félelemmel, ami az ünnephez kapcsolódik." A paródiában a többi között részt vesz Beck, és a Morcheeba albumokról ismerős repper Peaches is. + Megnézem a dal videoklipjét! + Elolvasom a NYTimes vonatkozó cikkét!

A tervek szerint évente két nonfiction kötettel alázza tovább a magyar piacot az Agave kiadó. Varga Bálintot arról kérdeztük, mit gondol a regnáló szakácskönyv-nácihadvezér-gyerekalbum tengelyről, mitől szebbek a könyveik, mint az összes többi kortárs kiadvány, és milyen szempontok szerint merítenek a nemzetközi betűóceánból. Tovább az interjúhoz!

Ágens, akit néha dívaként mutatnak be különböző tévécsatornák, néha pedig démonikus erőket idéző énekesként emlegetik, szerepelt Meredith Monk Celebration Service című operájában, melyet New York, Charleston és Minneapolis után Európában először Budapesten muattak be, új előadással jelentkezik November 9-én a Trafóban. Az Ulixes az átélt idő személyen belüli szereplehetőségeivel foglalkozik, a zene és a kép nyelvén. Tudatopera, – opera alatt az egymûfajúságot, a mûvészeti mûfajok összegző megjelenését értve. Mint a művésznőtől megtudtuk, Tasnádi József képzőmûvész korábban létrehozott egy elektronikus rendszert, melyben a hang kapcsolatba léphet a képpel, és fordítva. A jelet, a kapcsolatteremtés eszközét és módját a felhasználó határozza meg, a kapcsolatteremtés idejét és minőségét pedig a hang. Ágens ezzel a berendezéssel ütlegeli a nézők tudatalattiját új darabjában.

An artist collective called Clock set up an interactive sculpture on one of the central squares of Budapest. The piece is an actual punching bag. Are they trying to raise the popularity of boxing? No. The explanation goes like this: The main goal of the outdoor punching bag is drawing attention to the procreation of sculpture-theft/vandalism. It stands (and serves the city) as an appropriate target of human destruction... Wanna' hit? The public appreciated the concept a lot. The bag was cut to pieces in a matter of days. It's a dome with a diameter of three meters with a boxing bag in the middle. People are supposed to "kill" that boxing bag instead "killing" statues overall the city. The idea worked great, the first bag was dead in three days. - Artificis reports.

An artist collective called Clock set up an interactive sculpture on one of the central squares of Budapest. The piece is an actual punching bag. Are they trying to raise the popularity of boxing? No. The explanation goes like this: The main goal of the outdoor punching bag is drawing attention to the procreation of sculpture-theft/vandalism. It stands (and serves the city) as an appropriate target of human destruction... Wanna' hit? The public appreciated the concept a lot. The bag was cut to pieces in a matter of days. It's a dome with a diameter of three meters with a boxing bag in the middle. People are supposed to "kill" that boxing bag instead "killing" statues overall the city. The idea worked great, the first bag was dead in three days. - Artificis reports.

"Elképesztő érdeklődés" mellett teszteli a Proofpoint új filter szoftverét, melyet elsősorban blogok ellen vetnek majd be Corporate Amerika frontvonalain. Nemrég ugyanis public enemy no.1 helyezést kaptak a blogok, miután egy felmérés rámutatott: az alkalmazottak jóval nagyobb arányban kottyintanak el "érzékeny informáiókat" cégükről a weblogok komment boxaiban, mint a filecserélő szoftverek használata közben összesen. A Wired cikkében részletesen számba veszi azokat a tartalomszűrési módszereket, melyek eddig a filecserélés, a szexoldalak, és a warez lapok ellen jelentettek védelmet. A fegyvertár az URL- és tartalomszűréstől az IP feketelista-készítésig jól felszerelt, mostantól azonban a blogok is a listán vannak, ezért az új szoftver HTTP forgalmat szűr, azaz sem posztot írni, sem kommentelni nem lehet a "biztonságossá tett" irodai munkaállomásról.

Gondoljunk csak bele, milyen lehet egy olyan társadalomban blogot készíteni, ahol a blogolvasás-kommentelés elsőszámú céges biztonságpolitikai tényező. Milyenek ott az olvasottsági adatok, milyen új formákat, felületeket, megoldásokat szül a marcona tiltás, az állandó hadiállapot! Milyen pezsgő, élénk lehet ott az online élet!

Update: A technorati most indexelte a 20 milliomodik blogot - írja a Boing Boing. A húszmilliomodikat egy sikeresen teljesített két kilométeres diákmaraton emlékére építették a francia Reims általános iskola diákjai Les CE2/CM2 Anquetil néven

Még az év vége előtt becsukja kapuit az Agfa - legalábbis a fotóüzletág - írja Sztahanov sesblog nyomán. A cégkollapszus még nem biztos, a brit Photo-Me az utolsó pillanatban felvásárolhatja a vállalatot. "Érdekes tény" - írja Sztahanov - "hogy az Agfa kelet-német testvére, az ORWO valójában az Agfa központi wolfeni üzeméből nőtt ki - ez ugye az NDK területére esett a háború után, államosították és kinövesztették belőle a KGST saját fotóbrandjét. (A neve is azt jelenti, hogy Original Wolfen, az Agfa név használati joga nyugaton maradt.) Az ORWO nem halt meg teljesen, azaz még vannak ORWO márkájú filmek a piacon (ezeket a wolfeni FilmoTec gyártja), illetve a cég maga ORWO Media néven, a digitális üzletággal még tovább vegetál ma is."

Az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán, a Lengyel Intézet kirakatüvegein hurkás piros hernyó tekereg. Az üveg túlsó oldalán pedig a budapesti őszi fesztivál (BŐF) keretében városszerte pusztító design hét egyik legizgalmasabb kiállítása csillog-villog. Golyóbis alakú kisautó-porszívó, lila fényű úszógumi-lámpabúra és egyéb, furcsa rendeltetésű tetszetős tárgyak sorakoznak a hófehér, ügyesen megvilágított galériában. A designtárgy-kiállítás külön érdekessége, hogy nem a fogyasztás növelése érdekében készített formabontó alkotásokat láthatunk, hanem épp ellenkezőleg: a bemutatóteremben a fogyasztással szembeni attitűd tervezői lenyomatait állították ki.

Forradalmárok börtönfotói az 56-os intézet képgyüjteményéből. A később kivégzett emberek arcaiból erős kisérteties hangulat árad. Itt.

Halott repperek fejéből készített PEZ cukorkatárat Michael Durham képzőművész, majd fogta a prototípusokat és elküldte az édesipari multihoz, mondván: tessék őket gyártásba venni. "A befektetett idő és energia részemről elsősorban arra irányul, hogy a cukorkatartók forgalomba kerüljenek, ezért mindössze csekély díjazást remélek."- írta kísérőlevelében az ötletes szobrász. A cukorkagyár azonban rendkívül udvarias válaszlevelében elküldte a búsba naív művészünket, így a mindössze egyetlen példányban elkészített különlegességek, a Tupac-os, a Biggie-s és az Eazy-E-s PEZ tárak a San Franciscoi Yerba Buena Center múzeumba kerültek. Ismételjük: múzeumba kerültek. A Kultplay szerkesztőségéből üzenjük a művésznek, hogy mivel mi nem Amerikában élünk, még dolgozunk egy kicsit az m&m's-el töltött Csokoládé Szent Jobbon és a villámot szóró Tőkés Lászlós Kinder Surprize-on is (gyűjtsd össze a teljes püspöki kart!), mert gyanítjuk, az itthoni piac mellett a múzeumok is felkészületlenek zseniális ötleteinkre. Via Boing Boing

Egyszer régen, amikor a másolás még nem pusztította el a zenét, a szórakoztatóelektronikai ipar nagy mennyiségű kazettás magnót gyártott. Ezek többsége ún. kétkazettás magnó volt, amelyen a széles néptömegek legális másolatokat készítettek, továbbá rögzítették a rádióadást. Egy kedves japán ember többszáz féle kazettát gyűjtött össze és képeiket egy oldalra zsúfolta. Tessvéreim, csukjunk be pár ablakot és emlékezzünk!

Mi történik, amikor egy csomó geeket, gamert, nerdet és újságírót beeresztenek egy hatalmas csarnokba, ahol a legnagyobb elektronikus szórakoztatóipari expo zajlik a világon, a piac összes fejlesztő cége jelen van, a következő év összes új játékszoftverét és videohardverét bemutatják a sajtónak, kiderül, kik lesznek a szezon legtutibb befutói és legnagyobb lúzerei, új grafikus motorok és poligonmilliomos fejlesztők mérkőznek meg egymással? Oldal készül a cégjelmezébe bújtatott hosztesszcsajokról. Via Double Viking

Október végétől Magyarországon is kapható a londoni Cosmic Sounds kiadó kelet-európai jazztörténeti válogatáslemez-sorozatának két, a magyar jazz klasszikusaiból szemezgető kötete. Az 1960-as évek modern jazz terméséből egy német DJ, Tom Wieland válogatott, míg a főként a hetvenes években rögzített funk és brazil hatásokkal kevert fúziós jazzből Keyser & Shuriken sakkoztak össze egy lemezre valót. A Műcsarnok Bisztróban október 28-án este fél 9-től lesz a Blue Light és a Hungarian Jazz Anthology lemezek hivatalos bemutató-bulija. Shurikent a klasszikus jazz és az elektronika kapcsolatáról, a magyar jazz elitről, és az új nemzetközi projektről kérdeztük. Egy kis jazz az olvasáshoz: + Hungarian Jazz Anthology + Blue Lights

Street art ügyben megoszlanak a vélemények. A hc graffitisek lenézik a városi akciófestmények galériákba terelt alkotóit, akik - szerintük elárulják, és a fogyasztói orgia részévé teszik az irányzatot. Példabeszéd értékű urban legend az 1000% és az ARC plakátverseny esete. A monda szerint ugyanis Gesztiék egy ízben felkérték a csapatot, hogy készítsenek élőben graffitit az egyik fehéren hagyott óriásplakátra. A jeles napon ki is ment egy bőgatyás srác a Felvonulási térre, létrával felmászott a plakát tetejére egyetlen fekete flakonnal, egy pontra kifújta az egészet, a festék végigfolyt a táblán, a művész pedig szép komótosan lemászott a létráról és hazament. Yo.

A Kuplungban Október 30-ig látható kiállítás viszont szerintünk jelzi: eljött az idő, amikor becsülete van az utcai művészetnek.

Legalábbis erre a következtetésre juthatunk, miután megtekintettük Peter Menzel zseniális fotográfiáit. Az ENSZ 1994-es "Család Éve" alkalmából készített fotoriport-kötet témája ugyanis a fogyasztás - családonként - a világ legkülönbözőbb országaiban. A fotográfus és barátai egy-egy hetet töltöttek el átlagos famíliáknál, tanulmányozták az életüket, munkájukat, viszonyukat az őket körülvevő tárgyakhoz és a magántulajdonhoz, megkérdezték őket terveikről és céljaikról. Ezután készült el a felvétel az élőhely előtt, a legfontosabb fogyasztási cikkek gyűrűjében. A Treehugger vonatkozó posztjában külön felhívja a figyelmet erre a sitera, ahol a legkülönbözőbb érdekes statisztikák alapján lehet összehasonlítani a világ társadalmait. A legtöbb szemét/fő például Dániában keletkezik évente.

Szegény magyar külföldiek. Horvátország az FKK, a TBF, a DOA, és a KRK földje. És a kis Petrik Honréé.

Újabb virtuális szexbotrány a láthatáron a GTA San Andreas szókimondó szubjátéka után. Reszkessetek republikánus amerikaiak, armageddon is near. Kiderült ugyanis, hogy nemmás, mint Roger nyúl páltói femme fatale-ja, Jessica Rabbit villantott szemérmetlenül a több évszázada futó sorozat egyik epizódjában. A kora ellenére meglehetősen csinos művésznő a kockákon rémületet tettet, de valójában ha-ha, amerikai gyermekek millióit botránkoztatja meg aljas viselkedésével. Egykori kollégánk kedvenc mondása jut most eszünkbe: -(Baljós, fenyegető, sziszegő hang): "Csinálja csak, ameddig csinál-HAT-ja"

"An incident that occurs during the scene in which Jessica Rabbit is riding through Toon Town with Bob Hoskins in an animated cab. As the taxi runs into a lamp post, Jessica and Hoskins are both thrown from the car; Jessica lands spinning, which causes her red dress to start hiking up her body. For a few frames of Jessica's second spin her underwear supposedly disappears, revealing Jessica's unclothed nether regions.

Mint korábban megírtuk, a világ legeslegnagyobb szárfotográfusa, Annie Leibovitz címlapfotója lett az amerikai magazin szerkesztők szövetsége szerint az utóbbi 40 év legjobbja. Talán ezért is, talán nem, mától licitálható az eBay-en a mesternő elképesztő felvétele az idős William S. Burroughs-ról. A kikiáltási ár kerek 1000 dolcsi.

Aki nem tudja ki volt Burroughs, jobban teszi, ha összecsomagol, és leköltözik a tópartra Vizipók barátunkhoz hálófoltozónak, de azért itt a link a kulthős életrajzával.

Az Odeon moziban, egy Kovásznai György munkáit bemutató fesztiválon láttuk először a Habfürdő című animációs filmet. A cseppfolyós világ leírhatatlanul trippes vizualitásával bársonyszékhez szegezett bennünket. Utánanéztünk, harminc évvel a máig kevéssé ismert alapmű után létezik-e Kovásznai-iskola Magyarországon. Így találkoztunk Péterffy Zsófival, aki a Mester művészetének hagyományai alapján festmény-animációval foglalkozik, és úgy gondolja: vizuális forradalmat szítanak azok a fiatalok, akik saját belső elhivatottságból, otthon készítenek animációs filmet, ingyen.

Update: Október 21-én 16 órától a Múzeum krt. 6-8-ban az Elsõ Pesti Egyetemi Rádió EPERHABFÜRDÕ címmel rendezvényt szervez, ahol élõ kerekasztal-beszélgetés készül Kovásznai Györgyrõl és munkásságáról, szerkesztőségünk részvételével. Utána levetítik a Habürdõ c. filmet is, ami must see.

Az amerikai magazin szerkesztők szövetsége összegyűjtötte az utóbbi 40 év legjobbnak tartott címlapjait címlapjait, és negyvenes listát állított össze belőlük. Rolling Stone, Esquire, New Yorker a világ egyéb szempontok szerint is legjobb periodikái az élbolyban. Hát persze, hogy az RS az első, Annie Leibovitz fotójával a borítón. A mi kedvencünk azonban ez az 1997-es Wired-borító az iPod-időszámítás előtti időkből. Via Boing Boing + Letöltöm mind a negyvenet!

Dekoratőr vizsga helyszíne lesz 20-án, csütörtökön a Hajós utcai Öltöző. A fiatal magyar divattervezők eredeti, pár darabos kollekcióit forgalmazó butik kirakatait Gajárszky Szilvia munkái teszik pszichedelikus mesebarlanggá. Mivel célunk az exkluzív tájékoztatás, megszereztük a vizsgázó lány tervrajzait, és most posztoljuk is ide a boltról készült fotóval együtt, hogy el tudják képzelni, milyen látványt nyújt majd hétvégén az átalakított kirakat. A hangulatukban leginkább a Belleville-i Randevú című francia animációs film világát idéző hatalmas madarak már most is az utcában riogatnak, egy sarokra a Balettcipő mögött.

Komoly divathullám születésénél bábáskodunk, ezért legyünk kissé megilletődve. A több, mint ezer képet gyűjtő Flickr oldalon ugyanis egy vadonatúj eljárással, ún. fényképezőgép feldobásos technikával készült felvételek találhatók. Namost a képek tanusága szerint ezt úgy kell csinálni, hogy az ember beállítja az automata kioldót, majd a megfelelő pillanatban feldobja a gépet a levegőbe, a kamera odefenn exponál, majd szinte azonnal zuhanni kezd. Sikeres elkapás után a játékos boldogan posztol, a többiek pedig elragadtatottan kommentelnek. Sikertelen elkapás esetén ugye szopó. A szemünk előtt cseperedő szubkultúra jelmondata nyilván valahogy így hangzik: "Throw your cam in the air and take a picture like you just don't care!"

Biztosan állítjuk: az idei karácsony is a globális fogyasztási őrület jegyében telik majd, ennek pedig minden évben szerves része a Jókai utcai Csillagszóró bőrkesztyű- és gofrivásár, meg egy-egy pontosan időzített blockbuster típusú megafilm. Tavaly Tom Hanks robbantott a Polar Express című animált aranyossággal, idén pedig "Zsákos" Peter Jackson porszívózza majd a valutát a King Kong legújabb, súlyosan megszámítógépezett remake-jével. A Gyűrűk Uráért imádott/gyűlölt hobbitalkatú rendezőzseni tavaly szeptember óta írja verkblogját Kongisking címmel. Mint a Wired rámutat, a film készítésének menetét pontosan megörökítő blog számos okból egyedülálló: A mester rövid klippeket szivárogtat a készülő moziból, melyek nagy valószínüséggel többé-kevésbbé fedik majd a dupla DVD második, extra változatának menüpontjait. Az oldal ezenkívül médiatörténeti jelentőséggel is bír.

a hálózattérkép. Összegyűjtve még esztétikusabb. "Hogyan kerül a norvég szájába étel" hálózattérkép, ki kicsoda a Nyomorultakban, a hatvanas évek brit textilipara, meg még száznál több. Kiemelném ezen belül - hogy ne kelljen túl sokat kattintani - a tudáshálózat menüpontot. Skűla Skála áruház.

Életünkben nem voltunk még emlékezetes fővárosi tömegrendezvényen, nem számítva idén márciusban a kutyaszar-szippantó gépek ünnepélyes átadását a Nagymező utcában, ezért kimondott érdeklődéssel várjuk a tegnapelőttől több mint egy héten át tartó Őszi Fesztivál eseményeit. A programfüzet tüzetes vizsgálata után kijelenthetjük: az eseménysorozatot egy betrippezett keresztespók következetességével átszövő design hét [Design Hét]-re érdemes majd elsősorban odafigyelni, számos múzeumban és kállítóteremben lehet majd furcsa formájú rollereket és porszívókat csodálni, tapasztalt IKEA-látogatók legnagyobb örömére.

Lezárult a jelölési időszak, kerek egy hónap múlva, November 17-én hozza nyilvánosságra a Nagy Testvér díj zsűrije az idei jelölteket. Talán emlékszünk: tavaly a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium részesült az elismerésben, az alkotmányellenesnek bizonyult Egységes Munkaügyi Nyilvántartása miatt, Magyar Hivatalos Közlönykiadó az on-line regisztráció során megkövetelt személyes adatok miatt, Ficsor Mihály, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökhelyettese a szoftverszabadalommal kapcsolatos álláspontjáért, a közönségdíjat pedig Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos kapta az öltözõfülkék bekamerázásával kapcsolatos és egyéb, a hazai privacy-kultúrára rombolóan ható nyilatkozataiért. Kik lehetnek az idei jelöltek? + BB Díjátadók Európa szerte

Múlt hétvégén szerkesztőségünk különleges egységet indított a soroksári Táncsics Mihály művelődési házban megrendezett Demo Scene party-ra, mert égető kérdések merültek fel bennünk, melyekre válaszokat akartunk. Mi ez az egész? 2005 van, nem? Vagy épp ezért? Soleado és Joco otthonosan mozogtak a témában, én azonban abszolúte rookie-nak számítottam demos körökben.

Így fordulhatott elő, hogy megérkezés után kb. hatvanöt másodperccel a közösség minden létező íratlan szabályát vasalt gördeszkás cipővel tapostam halálra. Fogalmam sem volt például arról, hogy egy ilyen helyen nem illik mások monitorait bámulni, ezért első dolgom volt, hogy miközben társaim udvariasan meghúzódtak a terem sarkában, és kutató szemekkel felmérték a terepet, arcomon egy hatéves gyerek kíváncsiságával vetettem magam a gépek erdejébe, igen hamar kiváltva ezzel a jelenlévők általános ellenszenvét. Pedig akkor még nem sejthettem, hogy a demo-világban még a népszerű Bikini együttes is nyakig benne van. (Klipp letöltése kötelező).

Hahaha! Kedves-vicces és önironikus kvázi "sex sells" tartalomelemmel randiztunk az imént a Treehuggeren, és most shareljük is Önnel az internetposztot, hogy egy icipicit ellensúlyozzuk a mass media ízléstelenségét. Majka kertévés csöcsörészését, a Blikk napi didkóvillantását, a "Levágta-megette-felgyujtotta" szavakkal kezdődő, nemiszerv nevet is tartalmazó újságcikkcímeket, a női magazinok kamuzásait. Mert mindent lehet jól, és rosszul is csinálni.

A nicaraguai kormány megdöntését elősegítendő, 1980-ban a CIA kis füzetet sokszorosított, melyből az önkéntes szabotőr pontosan megtudhatta, hogyan lehet megfúrni a katonai-gazdasági hatalmat. "Nincs olyan katona, aki keményebben harcolna, mint az a katona, aki a szabadságért harcol." George Bush, valamikor az iraki invázió idején Via Double Viking

Alapvetően úgy gondoljuk, hogy a fehér (értsd: hófehér) fal a legtutibb, mert az olyan értelmiségi hangulatú és decens, továbbá véletlenül sem fordulhat elő, hogy a rosszul számítógép-kikevert alapszínek miatt jó darabig olyan színű szobában kell léteznünk, amilyen színű szobában semmiképpen se szerettünk volna létezni. Deviszont a spanyol Maxalot limitált kollekciójának megtekintése után már úgy gondoljuk, hogy mégse a fehér fal a legtutibb a lakásba, hanem a képehez tartozó link nyomán beszerezhető tapéta kell, mindenáron.

Via Moco Loco

Cunami, menekült tábor, börtön, kínzás, sáskajárás, félelem, betegség, halál, sport, celebrity-k, természeti szépségek. Nagyjából ebben az arányban tematizál a világ sajtófotó termésének legjavát feldolgozó WPP ebben az évben is. A CNN és a Reuters szitáján fennakadt felvételek, az újságokban sohasem publikált virtuóz fotográfiák a világ összes frontvonaláról tudósítanak. Jövőre nyilván New Orleans és Pakisztán lesznek műsoron. Sosem tudjuk eldönteni, hogy vajon a földi élet valóban ennyire borzalmas (ebben az esetben talán hitchhikeolni kéne), vagy a kiállítás szerkesztői remélnek nagyobb látogatottságot a sokkoló felvételektől, ezért a Néprajzi Múzeumban évente megrendezett kiállításon általában durván rámegyünk a csendes életképekre, miközben tudatalattink teleszívja magát friss embervérrel. Aludni általában nem könnyű aznap, gyerekkel a látogatás elmebeteg gondolat. 2005. október 15.- november 13., Néprajzi Múzeum, aula

A Szovjetúnió széthullásakor, 1990-ben, apja tanácsára Wladimir Kaminer otthagyja Moszkvát, és a berlini fal leomlásával gyakorlatilag egy időben, az évtized első nagy emigrációs hullámának hátán, egyetlen jó öltönyében és súlyosan másnaposan megérkezik a német fővárosba. Kaminer orosz zsidóként azonnal letelepedési engedélyt kap, hiszen az NDK jóvá akarja tenni, hogy korábban egyetlen fillérrel sem járult hozzá a háborús jóvátételhez.

"Ahonnan én jöttem, ott élhetetlen az élet. Úgy fúj a szél, és oly rossz a közlekedés, hogy bármi tervet irdatlanul nehéz véghezvinni. Az ember már tizennégy éves korára kibírhatatlanul elfárad, és legfeljebb negyvenöt évesen lesz alkalma úgy istenigazából kipihenni magát. Sűrűn előfordul, hogy valaki leugrik vásárolni és többé nem jön vissza, vagy az ember nekiül regényt írni, és a kétezredik oldalnál döbben rá, milyen zavaros lett az egész, ezért újra nekiveselkedik. Időtlen ott az élet, és legfőbb vívmányaihoz tartozik, hogy az ember a saját ágyában halhat meg."

"Először, az apparátus merevsége kijátszható. Másodszor, a programjába belecsempészhetők olyan emberi szándékok, amelyek nem voltak elôirányozva benne. Harmadszor, az apparátus kényszeríthetô rá, hogy váratlant, valószínûtlent, informatívat hozzon létre. Negyedszer, meg lehet vetni az apparátust és termékeit, egyáltalán, figyelmünket elfordítani a dologitól és az információra koncentrálni. Röviden: a szabadság az a stratégia, mely a véletlent és szükségszerûséget aláveti az emberi szándéknak. Szabadság az, ha az apparátus ellen játszunk." Vilém Flusser: A fotográfia filozófiája Mivel mindebből kb. ugyanannyit értünk, mint a Nyájas Olvasó, felhívtuk interurbán Galántai György képzőművész-projektmenedzsert, az Artpool atyját, és magyarázatot kértünk az idei projekt tökéletesebb megértése végett-e.

- Vesszen el a jó, a szép, robbanjanak Törpikék - gondolhatták a UNICEF kigondolóemberei, amikor kampányfilmet készítttek a háború borzalmairól, melyben Aprajafalvát bombatámadás éri. A robbanások nyomán halott és súlyosan sebesült törpök vonaglanak a színen, az utolsó kocka pedig egy haldokló hupikék csecsemőt mutat. Az üzenet a következő: "Ne hagyjuk, hogy a háború elpusztítsa gyermekeinket!" Cinikusok vagyunk, hiszen célunk a túlélés, ezért várjuk, mikor reagál a hírre Geszti Péter csapata. Elkészíthetnék például a János Vitéz apokaliptikus változatát, melyben Iluska valójában egy génmanipulált Al Kaida harcos, aki akkor fedi fel valódi kilétét, ha visszafelé éneklik el neki a "Magyarország" című opuszt. Az EU gyermekjogi alapítványának filmecskéje egyébként valóban megrázó lehet, őszintén reméljük, hogy 18 év alatt véletlenül se nézi meg senki. Via Boing Boing

Kedd este zavargások törek ki a "Mindenki érző lény akar lenni" hányósnindzsai Hanszóló Dusán Művelődési Házban rendezett ősbemutatóján. Az indulatok azután szabadultak el, hogy a darab főszereplője, egy éticsiga több óra alatt majdnem ejutott a színpad megfelelő pontjára, hogy előadhassa nyitó monológját, amikor egy eltévedt és ittasnak tűnő statiszta összetaposta. A nézőtéren ekkor tömegverekedés tört ki, tüzek gyulladtak. A magukat elbarikádozó harcoló feleket a helyszínre vezényelt rendfenntartó erőknek lapzártáig nem sikerült szétválasztaniuk.

Hotelt vett a Volkswagen még tavasszal, az új Fox bemutató sajtótájékoztatójára, hogy a Koppenhágai eseményre elzarándokló újságírók tudjanak bulizni pogácsafogyasztás után. Ha a magyar kereskedelmi televíziózás összes kreatív directorát egyetlen gombóccá gyúrnánk, sem tudnák kitalálni, miért volt erre szüksége a cégnek, amikor simán lehetett volna szállást adni a nemzetközi sajtónak bárhol a városban. A VW kreatív ügynökei azonban bizonyítottan magyar kertévés megmondóembereket szoktak reggelizni, így a következő ötlettel rukkoltak elő az eseményre: "Vegyük meg a koppenhágai Park Holtelt, béreljünk fel 21 übertrendi dizájnert, grafikust, illusztrátort és graffitistát, majd eresszük be őket a kipucolt szobákba, és nézzük meg, mi lesz. Aztán az egészet nevezzük el Fox Hotelnek, és akkor kinéz valahogy ez az egész márkabevezetéses cucc". A holtel ma is üzemel.

Szerettük volna megnevezni szerkesztőségünk kedvenc enteriőrjét, de a rendkívül erős felhozatal miatt a vállalkozás lehetelennek bizonyult. Szabály tehát, hogy nem ér négyet mondani. Lehet választani!

Ötvenes évek amerikai háztartás (!) az ajtó mögött egér palacsintasütővel várja a macskát. Fókuszáljunk. Empéhárom.

via körtiszi of aurgasm

Az alábbi email-t emailen kaptuk, tájékoztató jelleggel idézünk belőle. "ÁSZF KÖZLEMÉNY Tájékoztatjuk tisztelt Előfizetőinket, hogy a T-Online Magyarország Rt. (székhelye: 1117 Budapest, Neumann János u. 1.) módosítja Általános Szerződési Feltételeit (továbbiakban ÁSZF) A módosítást az alábbiak indokolták: 1. Az "extrém használat" fogalmának meghatározása és a követendő eljárás leírása 2. (...)blablabla A T-online honlapján utánanéztünk, mennyi internetezés számít "extrém használatnak" november 7-től:

Szenzációs felvétel jutott a Kultplay birtokába: Igen, a képen Stohl "mikor összeér a kezem" Bucit látjuk az öltözőajtóban, egy VV vs. BB békítőshow után, igen fáradt állapotban. Bucinak ugyanis a hírek szerint nem sikerült meggyőznie a bigott BB Cicukát arról, hogy lábszőrteleníteni élőben kell, hiszen VV Cickó is a kamerák előtt szokott fogpiercinget lakkozni. Mint megtudtuk, Buci kijelentette: - A VV jobb, mint a BB, mert Cickó belevalóbb csajszi, mint Cicuka. Viszont erre közbelépett Hyppo, a BB sztárja, aki Cicukát dugja, és úgy érvelt: - Nem tépem szét a torkod Buci, ha százezerszer leírod a táblára, mielőtt a kezem-e összeér krétával!! Buci megfontolta a hallottakat, majd kénytelen-kelletlen elismerte Hyppo igazát. Képünk a holtfáradt műsorvezetőt ábrázolja miután százezerszer leírta: "A BB jó, a VV meg nem! jó". A képet valamiért ide is feltették.

Lyukas műbőr fotelek, billegő asztalok és cigifüst oxigén helyett. Semmi gond az ilyen helyekkel, feltéve, ha cserébe őszinte a hangulat és jó a zene. Felüdülés viszont a retro kocsmák után betérni a nagymező utcai Semiramis kávézóba, ahol mozaikkal díszített tölgyfaasztalra teszik a gőzölgőt. Utánajártunk, kinek az agyából pattant elő a kavicsokból kirakott asztallap ötlete, amin nem csak kávézni, társasozni is lehet. Pilisvörösváron kötöttünk ki. Kerti pagodában beszélgettünk Győri Zsolt festőművésszel.

Miközben itthon lassan fény derül a Nagy Könyv fedőnevű pénzmosoda sötét titkaira, New Yorkban éppen hasonló megmozdulást szerveztek "Nagy Olvasás a Parkban" címmel. A dolog érdekessége, hogy míg Magyarországon közpénzek illannak el kámforként egy ilyen rendezvénysorozat kapcsán (is), (nem beszélve a Geszti Péter és Réz András egészségkárosító vizuális hatásairól) addig a tengerentúlon más para van. A Gothamist szerint ugyanis a hosszantartó, súlyos betegség után elhalálozott, ám egykor jelentős és minden bizonnyal független fesztivál hamvain most gonosz korporációk fogtak össze, és nyúlták le sikeresen a projektet.

Apropó: Többször észrevettük már: a New York-i grafik dizájn szcéna lenyűgöző. A termékek olyanok, mint egy Park Avenue-i lakás Woody Allennél, hangulatuk van, mint egy meghitt beszélgetésnek Salman Rushdie-val a Central Parkban, füstölő csokival a kézben. A gyökerek talán a legendás New Yorker magazinhoz nyúlnak vissza, mely sajtótermék a belbecs mellett elsősorban cover art-jairól világhíres, egy-egy klasszikus repro kb. 70-80e Huf ellenében kerülhet a falunkra.

Igen, végre megint partit rendez a magyarországi "valós idejű non-interaktív multimédiás prezentációkkal foglalkozó underground szubkultúra" azaz demoscene party lesz, ahol kóderek, zenészek, grafikusok, 3D modellerek mérik össze tudásukat demóikkal.

A demó ugyebár egyfajta videoklippszerű animációs kisfilm, de nem olyan mint egy sima film, hanem a lehető legbonylultabban készül, amt mi nem értünk, kicsi (4-64kilobyte), valós idejű (azaz a képkocák a lejátszás közben számolódnak ki), ezért még a véletlen is változtathat a végeredményen. A kultúra gyökerei a c64-es időkre nyúlnak vissza, és a demók már akkor is tök jól néztek ki.

Időpont: 2005. október 7-9.
Helyszín: Táncsics Mihály Művelődési Ház
(1238 Budapest, Grassalkovich u. 122-124, Soroksár)
Végre mi is ott leszünk. Ráadásul lányoknak ingyenes (de csak belépővel lehet szavazni, hmm ezt hogyan értelmezzem?).

Londonban a helyiek folyamatosan szendvicset esznek és kávét isznak, ráadásul járókelés közben az utcán. A finomságokat olyan egységekben lehet beszerezni, ahol az enteriőr fejlett takeaway kultúrára utal. A Kultplay jelenti: Combosodik Budapesten is a takeaway életmód. Nemrég ugyanis nyílt egy Lite nevű étterem az Andrássy út elején, az Apple headquarters mellett, ami pont olyan, mint. Van mangós-csirkés wrap, meg műanyag dobozos saláta, meg házi limonádé, meg Kubu gyümölcslevek, és az összes termék felbrandolt papírszalaggal van átkötve, és egy nagy polcról lehet levenni őket, és nagyon sokba kerülnek. Trendi bloggerek akár posztolhatnak is a galérián fellelhető internet terminálok valamelyikén ruccolasalátázás közben. Fizetésnap után érdemes menni civilizáltasat játszani.

Zsenális ötlettel rukkolt elő a Sony egy új, PSP konzolra (át)írt egykori PC-s játék promóciója kapcsán. Trendi grafik designerek tervezik ugyanis a WipEout (rendkívül addiktív űrsiklós, versenyzős, lövöldözős, boosterbuborék-felszedős baromság) legújabb változatához a szavazható, letölthető promóciós plakátokat.

A Nagy-Britanniai kampányhoz felkért tervezők, Neil McFarland és Jon Burgerman úgy tűnik, garantálják a totális vizuális orgazmust, mely a Kultplay értelmezésében a következőt jelenti: hicuttingedge kézikonzol (megnyugtató súly, finom billentyűk, rejtett nyomógombok, force feedback, stb.), az épp megfelelő méretű képernyőn színes grafikus elemek street art felfogásban, finoman ellensúlyozva a modern technológia hidegségét, egyfajta underground, utcai jelleget kölcsönözve ugyanakkor az összképnek. A dolgozatokra szavazni lehet pl. Josh Rubinnál, a győztes anyagot pedig wallpapernek lehet használni talán.

Megszakértés céljából itt vannak a nominík: